Izzadnak az utcak, kabultan kuzdenek a piacon ucsorfo kofak is a levego sulya alatt. Szenved a ventillator is. Mozdulni sincs kedvem. Kemeny erofeszitesek aran szabadulva probalok ebedrevalot keresni. Egy csepp, ket csepp... sistereg  az aszfalt, mint serpenyoben par csepp viz. Visszafordulnek, de teljes erejevel szakad le az eg egy szempillantas alatt, a piac nyuzsgo hangyabollya valtozik, mentik, ami mentheto, az balakban allo "ki tudja milyen" zoldsegeket, rikito szinu egzotikus gyumolcsoket, jegtablakban olvadozo kagylokat. Menekulnek meg a talakban araszolo csigak, szomoru sorsu izgaga halak, polipok, osszekotozott olloju rakok is. Egy angolna csuszik a vizes aszfalton, kuszik, mint egy kigyo, amennyire erejebol telik, mar az utca kozepen jar... inkabb menekulok en is. :)